Rólunk

„Ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete.”
– Friedensreich Hundertwasser

Alapítás, feladatvállalás
Egyesületünk 1992-ben alakult, megfogalmazódva bennünk az a gondolat, hogy ugyan egyénileg is sokat lehet segíteni a bajba jutottakon, de egy igazán nagy álmot, csak egy közösség tud megvalósítani. Mi is részesei voltunk a 90-es évek elején gomba módra szaporodó civil szerveződéseknek, igaz mi – egy, szinte az egész világon már működő- szervezethez a LIONS mozgalomgoz csatlakoztunk. Néhány hónapos előkészítés után, a Charter-night-unkra 1992. április 24-én került sor, az alapító klubunk pedig a normandiai Vallee d’ Or LC volt.

Alapszabályunkban meghatároztuk azokat a feladatokat, amelyek megvalósítását célul tűztük ki. Legfontosabb célként a beteg gyermekek gyógykezelésének támogatását neveztük meg, emellett pedigfontos feladatunknak tartottuk a rászoruló és/vagy tehetséges fiatalok segítését és a határon túl élő magyarság támogatását is. Hangsúlyosabb vonalat azonban az első célkitűzésünk kapott, miután az egyik alapító tagunk leukémiából kigyógyult lányának kezelése alatt azt tapasztalta, hogy a beteg gyereket kísérő szülők nem tudják hol álomra hajtani a fejüket. Elmesélte, hogy megszakad a szíve, amikor azt látja, hogy egy vidéki anyuka annak érdekében, hogy másnap is beteg gyermeke mellett lehessen, este kimegy a kórház melletti park padjaira aludni, eltűrve az éjszaka ott mulatozók ordítozását, molesztálását, vagy esetleg a rendőrség intézkedését is. A felkavaró élethelyzetek megismerése után határoztuk el, hogy Magyarországon elsőként a beteg gyermekek szülei számára ingyenes szállást létesítünk…

Az egyesületünk története innentől egybeforrt a szülőszállásunk történetével, hiszen bár kezdetben, mint minden LIONS klub, mi is egyedi  jótékonysági akciókat folytattunk, az új cél az intézményesülés irányába mutatott. A rögös út első állomása 1994 október 28-a volt, amikor 2 ággyal megnyitottuk a kapuit Magyarország első szülőszállásának a Rét utca 37. szám alatt. Az események ettől kezdve kétévente követték egymást, hiszen Göncz Árpádné, a Magyar Rákellenes Liga elnökének közbenjárásával, valamint Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával 1996-ban sor kerülhetett a szülőszállás 8 + 2 ágyassá bővítésére,  majd Göncz Árpád köztársasági elnök úr 1998-as látogatása előkészítette azt, hogy újfent a pécsi önkormányzat segítségével 2000-ben, immáron a Mártírok útján 18 fősre bővíthessük a szállást. Ez az ezredfordulós bővítés valódi mérföldkövet jelentett, hiszen ettől kezdve egyrészt már édesapák és más családtagok is érkezhettek a beteg gyermek mellé, lehetővé téve a család teljes egységét, másrészt az új férőhelyek következtében az Onkohematolgógiai osztályon kívül a Pécsi Gyermekklinika valamennyi osztályáról és a Szülészeti-és Nőgyógyászati Klinikáról is érkezhettek immár a szállóra szülők. A szülőszállás 2010-ben, nemzetközi LIONS pályázat és adományok segítségével, a Mártírok útja 9. szám alatti épületrész kialakításával – immáron LIONS Házként – 28 ággyal, 4 pótággyal és 3 közösségi térrel nyerte el végleges formáját. A LIONS Ház már nemcsak Pécs valamennyi klinikájáról érkező beteg gyermek hozzátartozóját tudja fogadni, de a délutáni időszakban 2010 óta helyet ad egyesületünk másik gyermekjóléti tevékenységének, a hátrányos helyzetű és/vagy motivációs gondokkal küszködő gyermekek tanulmányi felkészítését szolgáló LIONS Suli Alternatív Napközinek is.

A szülőszállás a mindennapokban
2014 novemberében rendeztünk egy konferenciával egybekötött nyílt napot a szülőszálláson. Némethné Tóth Szilvia, aki a Gyermekklinikán mentálhigiénés lelki gondozóként dolgozott, elmesélte, hogy ő hogyan látja, egy beteg gyerekkel, egy távoli kis faluból érkező, szülő helyzetét. „ Képzeljük csak el – kezdte – holnap reggel Kambodzsában ébredünk. Nem ismerünk senkit, nem ismerjük a várost, nem beszéljük a nyelvet. Nos, valami ilyet érezhet egy szülő, amikor bekerül a gyermekével a kórházba. Talán sohasem volt Pécsett, nem ismer senkit, az orvosok, ápolók beszéde úgy hangzik számára, mintha más nyelven beszélnének. A gyermeke ott sír az ágyban és fél, hogy az anyu ott hagyja. Könyörög: anyu ne menj el, ne hagyj itt! – közben ő azt sem tudja, hogymi tévő legyen. Majd megszólal mögötte egy hang – talán a főnővér – Anyuka! Itt a közelben van egy ingyenes szülőszállás, ott eltöltheti az éjszakát, adok egy kulcsot. Eltelik néhány nap, megismerkedik a sorstársakkal és az egyik este azt mondja egyikük, Juli gyere, menjünk haza, majd reggel megint jövünk. Az otthont, a Pécs-Normandia LIONS Club ingyenes szülőszállása jelenti.”